Vita

Hy!

Tudom, hogy megint rengeteget késtem, de nem értem rá.....

Mind1, a lényeg, hogy most már itt vagyok, és itt van a rész is. :P

Jó olvasást!

xx Tita

- Gyere be! - mondtam, miután két kopogást hallottam. 

- Szia - lépett be az ajtón Carlos. 

- Azért jöttél, hogy te is megmond nekem a magadét? - néztem fel. 

- Azért jöttem, hogy magadhoz térítselek - ült le mellém. - Nem tudom, miért akarsz más lenni. Én így szeretlek, spuri. Önmagadért. Évekkel ezelőtt volt egy kislány, aki imádott élni. Nem érdekelte az, hogy különbözik a többiektől. Tettünk egy fogadalmat. Hogy örökké ott leszünk egymásnak. Hogy nem hagyjuk azt, hogy a másik valami hülyeséget csináljon. Szeretném visszakapni azt a lányt - állt fel, majd egy képet dobott az ágyamra. 

Felkaptam, és azonnal mosoly szökött az arcomra. 

- Ezt meg hol... - akartam kérdezni, de Carlos már nem volt a szobában. 

***

A Carlos által adott, megsárgult fotót szorongatva lépkedtem lefelé a lépcsőn. Azonban mikor meghallottam apa hangját, megálltam. Tudom, hogy nem szép dolog hallgatózni, de a falhoz lapultam, és füleltem. 

- Hányan voltak? 

- Szerintem voltak vagy 20-an. És Bella is köztük volt - sóhajtott anya. - Nem tudom ki változtatta át, de ahogy láttam kb. 19 éves lehet. 

- Ez baj. Nagyon nagy baj. Ott van Josh, aki minden bizonnyal bosszút akar állni Eleanor-on, és Bella, aki szintén utálja El-t. Meg a csicskásaik - mondta Clark. 

- Az ő klánuk erősebb - jelentette ki Carly. - Mi felnőttek csak 7-en vagyunk. Carlos, Mo és Will még nem elég erősek, hogy Josh-ék ellen küzdjenek...Amy-ről és Miráról nem is beszélve. 

- Mo! - szólalt meg mögülem Will. 

- Jesszus! - mondtam halkan. - A szívrohamot hoztad rám! Mit csinálsz itt? 

- Én éppen a konyhába indultam elixírért. Te? Hallgatózol? 

- Mi lenne, ha befognád?! Anyuék simán.... - kezdtem, de nem tudtam befejezni. 

- Ha már ott vagytok, be is jöhetnétek - szakított félbe Cody.

Idegesen fordultam az öcsém felé. - Köszi! - mormoltam. 

Lehajtott fejjel léptem be a nappaliba, és leültem az ajtó melletti hintaszékbe. 

- Ha már az elejét hallottátok.... szerintem maradhatnátok - mondta apa. 

Felnéztem, és megpillantottam Carlos-t. - Hé! - néztem rá döbbenten. - Miért van az, hogy ő itt lehet, mi Will-lel meg nem? 

- Carlos már 18 éves...

- És? - pattantam fel. - Szerintem ebben a helyzetben nem a kor számít! Mind halhatatlanok vagyunk. Nektek, felnőtteknek lehet, hogy több tapasztalatotok van, mint nekünk, de ha harcolni kell, mi is erősek vagyunk. 

- Monica! - rázta meg a fejét anya. - Ha netalántán harcra kerülne a sor, ti biztos, hogy nem lennétek ott. Még csak az kéne...

- Heten, kérdezem én, heten akartok menni, közel húsz ember ellen? Úgy, hogy a méreg összetétele, ami megölhet minket annak a Peter-nek vagy kinek a kezében van? 

- Mo, kérlek - lépett elém Will. - Ne csináld ezt! 

- És mi van, ha megöl benneteket???? Mi lesz velünk, fiatalokkal? Mi lesz az ikrekkel? - néztem Dani-re és Damien-re. 

- Ha választanom kell az között, hogy én vagy a gyerekeim halnak meg, magamat választom - szólalt meg Dani. 

- Kincsem... - nyúlt a kezemért anya, de elrántottam. 

- És én még azért jöttem le, hogy bocsánatot kérjek! - kiabáltam. - Hát már nem sajnálom, hogy elmentem tegnap! SŐT! Ma is elmegyek! 

A kezemben szorongatott fotót a földre dobtam, majd kirohantam az ajtón. 

***

- Nocsak, nocsak! - hallottam meg egy ismerős hangot. - Kit látnak szemeim? 

Mosoly szökött az arcomra, majd megfordultam. - Szia, Max! 

- Szia, Mo. Tegnap nem voltál itt...

- Tudom, és sajnálom! Az igazat megvallva szobafogságban vagyok, de sikerült kiszöknöm - kacsintottam az előttem álló fiúra. 

- Ó. Szabad tudnom mit csináltál? - ültünk le egy padra. 

- Á, Eleanor-nak nem kell indok, hogy szobafogságot adjon - hazudtam. 

- El... Eleanor? - kérdezte meglepetten. 

- Igen. Ő az anyukám. Eleanor Knight. 

Hitetlenkedve megcsóválta a fejét. - Te pedig Simpson vagy... Matt Simpson az édesapád? 

- Honnan tudod? 

- Deborah, a nevelőanyám említette őket. Egy utcában lakunk. Errefelé gyorsan terjednek a hírek. 

- Értem - bólintottam. - Ha már itt vagyunk, nem mesélsz kicsit magadról? Legutóbb csak az én szám járt. 

- 2013. szeptember 13-án születtem itt, Barcelónában. Anyám a születésemkor meghalt, apám elhagyott, így nevelőszülőknél élek. Van egy mostohahúgom, Maria. 4 nyelvet beszélek anyanyelvi szinten, és ősztől egyetemre megyek, üzletvezetői szakra.

- Sajnálom anyukádat. Nem is tudom mi lenne velem, ha az enyém halna meg...

Dííííj :)

A TLF2 megkapta az első díjat! :) 

Nagyon szépen köszönöm 0April2-nek!! 

Szabályok: 

- Mindenkinek 11 dolgot kell mondania magáról. 

- A jelölő minden kérdésére válaszolni kell.

- 11 kérdést kell feltenni a jelöltnek. 

- 11 ember kell jelölni és linkelni (visszaadni/jelölni nem lehet!). 

11 dolog rólam: 

1. Szőke és vörös melírcsíkok vannak az alapból világosbarna hajamban. 

2. Életemben először nem várom a nyarat. Mert ha vége 8.-as leszek, és felvételi, izgulás, hogy felveszne-e, ballagás.... NEM AKAROOOOOOOOM!

3. Van egy labrador keverék kutyusom, Terri. :)
4. Pénteken Terrinek 3 kiskutyája született. Pamacs, Yoyo és Herceg. 

5. Filmmániás vagyok. ;)

6. Kedvenc könyvsorozatom A Halál ereklyéi. 

7. Ha ideges vagyok általában rap zenét énekelek. :)

8. I <3 COCA COLA. (Kicsit koffeinfüggő vagyok.) 

9. Pénzügyi ügyintézőnek szeretnék tanulni, de egyszer remélem egy könyvet is sikerül kiadnom. 

10. Van egy "ikrem". 

11. Apukám kamionsofőr, egy csomó tök jó cuccot szokott venni nekem Spanyolországban meg Olaszországban.  

11 válasz: 

1. Mi az, amit mindenképp meg szeretnél csinálni, mielőtt meghalsz?
Élőben látni a HOLLYWOOD feliratot és delfinekkel úszni.

2. Ki a példaképed?
Taylor Swift.

3. Mióta írsz?
3 éve, de csak másfél éve blogolok. :)

4. Melyik országban élnél legszívesebben?
Spanyolországban.

5. Mit gondolsz a saját írásaidról?
Sose vagyok 100%-ban megelégedve magammal. :P Szerintem túl rövidek a fejezeteim és túl hosszan magyarázok el vmit.

6. Mik a terveid a nyárra?
Sokat strandolni a barátnőimmel, elmenni Bp-re 3 napra és lelkiekben felkészülni az utolsó évemre az általánosban. :/

7. Van testvéred?
2 lökött öcsém van.

8. Ki(k)ben bízol meg a legjobban?
Anyukámban.

9. Milyen sorto(ka)t szeretsz?
A sportosakat. Színben pedig a kéket.

10. Kedvenc könyv?
Cassandra Clare - Csontváros

11. Kedvenc állat? :)
Kutyus!! <3

Nekik küldöm: 

Timi, Hanna, Gréta

Dorka

Fannii

(Tudom, hogy nem 11, de többet nem tudok. :D )

Mo bajban

Hellóka!

NAGYON-NAGYON sajnálom a késést, de mostanában minden összejött. :/

Na mind1 is, jó olvasást! 

xx Tita

Másnap a Max-szal való találkozásom előtt egy órával lementem az előszobába és megpróbáltam kimenni az ajtón, de zárva volt. 

- Komolyan azt gondoltad, hogy elmehetsz? - kérdezte mögülem Carlos. 

- Találkozóm van. Mennem kell! - pördültem meg, hogy lássam őt. 

- Ha anyuék azt mondják, hogy veszélyes, akkor veszélyes. Mo, az, hogy halhatatlan vagy nem azt jelenti, hogy védve vagy mindenki elől. A gonoszok ellen igenis védtelenek vagyunk. Megölhetnek minket. 

- Te meg a hegyi beszédeid! - legyintettem, majd újra az ajtóhoz fordultam. - Háh! Egy hülye kis lakat nem foghat ki rajtam - vigyorogtam. - Későn jövök! 

***

- Biztos, hogy nem a szívébe döfted a tőrt? - kérdezte valaki. A hangja távolinak tűnt, de volt egy olyan érzésem, hogy az arca csak pár centire van az enyémtől. 

- Idióta! - csattanást hallottam. - Dobog a szíve. Jézusom, Bella hogy lehetnek ezek ilyen amatőrök? Hol vannak az én katonáim? 

- Legtöbbjük meghalt - válaszolta az a bizonyos Bella. - Több klán támadott meg minket az évek alatt. Ők vannak, fogadd el. 

- Jó, de akkor is.....

- Nézd! Felébredt! - mutatott rám egy sötét ruhás fickó, mikor végre sikerült kinyitnom a szemet. 

- Á, végre! A Simpson csemete megtisztel minket a figyelmével - vigyorgott egy másik hapek. 

- Hol vagyok? És kik maguk? - néztem körbe. 

- Ó, szóval anyád még nem mesélt rólunk? - kérdezte az egyetlen nő (vagy inkább lány?) a helyiségben. Bizonyára ő Bella. - Mi a családod ellenségei vagyunk. A gonosz halhatatlanok. 

Oh Dios mío! Asszem ilyen a sors.....

- Ha jót akarsz magadnak, eltakarodsz a lányom közeléből! - hallottam meg egy ismerős hangot. ANYA! 

- Eleanor! Drága, kedves, édes, Eleanor! - nevetett fel az elrablóm. - Komolyan azt hiszed, hogy elengedem? 

Megragadott, magához rántott és a krimikben látott pisztolyt-a-fejhez elv helyett egy karót emelt a szívem tájékára. 

- Én megmondta, hogy egyszer még találkozunk - vigyorgott anyára. - Csak nem remegsz, Eleanor? Félted a lányod életét?

- Ha bántani mered....

- Hahaha. Milyen jó látni téged így. Remegve, izzadtan, kiszolgáltatva NEKEM. 

- Ugyan olyan vagy, mint az előző életedben - morgott anyu. - Mondd csak, most hogy szólíthatlak? 

- Peter O'Konnell, de ha a Josh Edwards jobban tetszik, mit bánom én! 

Bár tudtam, hogy a karó mérgezett és ennek a Peter-nek vagy Josh-nak (tudom is én, minden olyan zavaros)  csak egy döfés kell ahhoz, hogy megöljön, mégis kockáztattam. Kicsavartam a kezéből a "fegyverét" és jól tökön rúgtam. Ha halhatatlan, ha nem, egy pár hétig biztos nem élhet majd nemi életet. :P

- Gyere, menjünk! - ragadott meg anya. 

Amilyen gyorsan csak tudtunk, elpucoltunk onnan. Ahhoz képest, hogy otthagyhattam volna a fogamat..... egész jól ment. Pacsit nekem! 

***

- Mégis mit képzelsz, kislányom? - kérdezte apa szigorúan. 

Csak akkor hív kislányomnak, ha leszid valamiért. Csak akkor. 

- Meg is ölhettek volna! - folytatta a fejmosást anya. - Mégis miért mentél el? Az miatt a fiú miatt? 

Erre felkaptam a fejemet. Honnan....

- Amy-nek remek hallása van. És látta, ahogy beszélgettél azzal a bizonyos Max-szal. 

- És ha miatta? - emeltem fel a hangomat. - Csak szórakozni akartam kicsit. Szerettem volna normális barátokat! 

- Kincsem - guggolt elém anya - , mi csak óvni próbálunk. Érts meg, számunkra te meg az öcséd vagytok a legfontosabbak. 

- Úgy óvtok, hogy minden jótól eltiltotok? 

- Eljutott az agyadig az, hogy Josh majdnem megölt? - támaszkodott a komódomnak apa. 

- Élek, nem? 

- Na jó, ebből elég! - állt fel anya. - Szerelmes vagy, vagy sem, szobafogság! 

- De....

- Nincs semmi de! Elegem van. És ne is próbálj meg kiszökni. Nem fog menni, hidd el. 

- Igen - helyeselt apu. - És a büntetést csak magadnak köszönheted. 

Remek!  

Eredményhirdetés

Sziasztok!

Nos, megkaptam a novellákat, és itt is van az eredményhirdetés.
(2-en visszamondták, ezért nem lett 3. helyezet.)

Arra kérek minden helyezettet, hogy írjon nekem e-mailt a nyereményével kapcsolatban, ide: titavirag16@freemail.hu

Az I. helyezett, akinek elmondom a történet végét és a macit kapja, az nem más, mint: 

TÍMEA KERTÉSZ

GRATULÁLOK! 

A II. helyezett, akinek egy ötletét beleírom a történetbe, az nem más, mint: 

ROXÁNA LÁZÁR

GRATULÁLOK!

És a különdíjas, akiről egy szereplőt mintázok majd, az nem más, mint: 

VIOLA TÜTTŐ

GRATULÁLOK! 

A novellákat a csoportba fogom felrakni, holnap vagy holnapután. :) Köszönöm a részvételt! :DDD

Verseny

Sziasztok! Novella író versenyt hirdetek! 

Szabályok: 

1. Halhatatlanokról kell szólnia. 

2. Minimum 10 oldalas legyen, 12-es betűmérettel. Maximum határ nincs. 

Ide lehet küldeni a novellákat: titavirag16@freemail.hu

A levél tárgya az író nevetek legyen. 

Címet kell adni a novellának!

Jelentkezési határidő: 2013. január 29. kedd. 

Beadási határidő: 2013. február 12. kedd. 

Eredményhirdetés: 2013. február 13. szerda, itt. :)

( A To live forever szereplői felhasználhatók, de a történet nem hasonlíthat az enyémre.)

1. helyezett: Oklevél, elmondom neki a történet végét, de nem mondhatja el senkinek, és egy névre szóló plüssmaci. 

2. helyezett: Oklevél, egy ötletét beleírom a történetbe. 

3. helyezett: Oklevél és egy általa mondott mondatot beleépítek a történetebe. 

Különdíj: róla mintázok egy új szereplőt. :)

A gonoszok visszatértek

 Helló!

Csak annyit szeretnék, hogy az egész történet Mo szemszögéből lesz írva, ezért nem írom ki minden rész elejére, hogy: " Monica szemszöge". 

Jó olvasást!

xx Tita

- Most komolyan muszáj? - kérdezte Carlos. 

- Nem értem mi bajod van - haraptam a szendvicsembe.

- Hiába csinálod ezt - rázta meg a fejét. - Te attól még halhatatlan vagy. 

- Fáj, hogy normális akarok lenni? 

- Befejeznétek? - jött be a konyhába anya. - Amanda és Miranda alszik. 

- Megyek a szobámba - álltam fel a székről. 

- Én is - mondta Carlos. 

***

- Gyere be! - mondtam. 

- Szia Mo! - mosolygott rám Amanda. - Elmegyünk sétálni? 

Nem nagyon volt kedvem, de ahogy rám nézett azokkal a cuki kis szemeivel nem tudtam nemet mondani.

- Szólj a húgodnak és öltözzetek fel! 

Negyed óra múlva már az egyik park felé tartunk. 

- Miért nem jött velünk Carlos? - kérdezte Miranda. - Mindig velünk szokott jönni. 

- Ö... Carlos meg én.... kicsit..... összekaptunk. 

- Ti mindig összekaptok - mondta Amy. 

- Na látod, ebben igazad van - mosolyogtam rá. - Kacsókat ide, átmegyünk a zebrán. 

***

- Amy! Óvatosan! - szóltam a kislánynak, mert úgy ment fel a mászókára, mint egy terminátor. 

- Tiszta olyan, mint Thor - nevetett fel mögöttem valaki. 

Megfordultam, és egy barna hajú, kék szemű fiúval néztem farkasszemet. 

- Max Fernández - mutatkozott be. - Aranyos húgod van. 

- Monica Simpson és ő az unokahúgom. 

- Nem idevalósi vagy, ugye? 

- Ezt honnan következtetted ki? - mosolyogtam rá. 

- Tippeltem. Meg hát a neved sem valami spanyol hangzású, a kiejtéseddel együtt. 

- Londonban születtem. 

Még beszélgettünk vagy fél órán keresztül, amikor megszólalt a mobilom. 

- Halló? 

- Hol vagytok, kicsim? - kérdezte anya aggódva. 

- A közeli parkban. Miért? Baj van? 

- Azonnal gyertek haza! 

- De miért? Nem értelek? 

- Csak gyertek! Itthon mindent elmondok - azzal letette. 

- Bocs, mennünk kell. Anya kiadta a vörös kódot - álltam fel a padról. 

- Látlak még? - villantotta meg a 100 wattos mosolyát. 

- Persze. Holnap, ugyan ekkor, ugyan itt? 

- Tökéletes. 

- Lányok, gyertek! Haza kell mennünk - kiabáltam az ikreknek. - Viszlát holnap, Maximiliano! 

- Szia, Monica! - intett. 

***

- Mégis miért kellett ilyen sietve hazajönnünk? - rugdosom le a lábamról a cipőt. 

- Vége a nyugalmunknak. 19 év után visszatértek a gonoszok - sóhajtott Carly. 

- Mi? - kérdeztük egyszerre Will-lel.

- 19 évvel ezelőtt Eleanor megölte a gonosz halhatatlanok vezérét, Josh-t. Most visszatértek, hogy bosszút álljanak a vezérük haláláért - mondja Clark. 

- Ezt meg honnan veszitek? - kérdezte Carlos. 

- Találtunk egy levelet a ház előtt. Azt írták, hogy bosszút állnak rajtam. És a családomat fogják támadni - válaszolt anya. - Mostantól se ki, se be. Értve vagyok? 

- De anyaaaaaaa - nyöszörögtem. - Ezt nem gondolhatod komolyan! Nekem holnap találkozóm van. És különben is, miért tojtatok be így? - néztem körbe, de csak szúrós pillantásokat kaptam. 

- Elfelejtetted, hogy minket is meg lehet ölni, kislányom? - fordult hozzám apa. - Anyád mondott valamit, és az úgy is lesz. Ki tudja mire képesek. 

- Hát ez remek! - csaptam a combomra, majd felrohantam a szobámba. 

A szüleim mindig, mindent elszúrnak.... 

Prológus

Sziasztok! 

Köszöntöm a régi és az új olvasóimat is! :D

Ez a történet a To live forever (a linkjét fent, az oldalaknál találjátok) 3. évada.  

 Jó olvasást! 

xx Tita

Monica Simpson:

Sok minden történt velem az elmúlt hónapokban. Rájöttem, hogy a szerelem fáj, megbántam, hogy a családom ellen fordultam, a szüleim majdnem elváltak miattam, és elveszítettem valakit. Valakit, aki a mindent jelentette nekem. Aki a hibáim ellenére is szeretett. Hiányzik.... 

Mindez Miatta. Kihasznált. Manipulált. Átvert. Megjátszotta, hogy szeret, de másra kellettem neki. 

Tudom, az idő kerekét nem forgathatom vissza, és őt sem támaszthatom fel, de jó leszek. 

Többé nem panaszkodom, elfogadom azt, amilyennek születtem. 

Kíváncsiak vagytok a történetemre? Hogy mit tettem? 
Elmesélem..........